Átmeneti övezet
2020.04.30
Az egyenlítői övtől északra és délre nyáron a
napsugarak hajlásszöge eléri ugyan a 90 fokot, de a téli félévben csak 46-50
fok. A Nap merőleges delelését követő passzát szélrendszer fölszálló ága a
nyári félévben az északi, ill. a déli szélesség 10 és 20 foka között vonul át,
és bőséges esőket hoz. A téli félévben viszont a passzát szélrendszer leszálló
ága kerül uralomra, és derűs, száraz időjárást okoz. Az Egyenlítő környéki vagy
átmeneti öv időjárását a passzát szélrendszer leszálló és f ölszálló ága
váltakozva irányítja, két évszakot alakítva ki.
Az esős évszak (nyár) az egyenlítői öv időjárásához hasonló; a napi hőingadozás
kicsi, a levegő páratartalma magas. Időtartama az esőerdőktől távolodva 9-10
hónapról 2-3 hónapra rövidül, az évi csapadék mennyisége pedig 1500 mm-ről 300
mm-re csökken. A száraz évszak (tél) a térítői (sivatagi) öv sajátosságait
mutatja; forró, sugárzó nappalokra derűs, hűvös éjszakák következnek. A napi
hőingadozás nagy, a levegő páratartalma alacsony. A száraz évszak hossza a
térítőkhöz közeledve 2-3 hónapról 9-10 hónapra nő.
A száraz évszakban a nagy napi hőingadozás miatt a
kőzetek aprózódással pusztulnak, ilyenkor hatékony felszínformáló erő a szél. A
kőzettörmeléket az esős évszak csapadéka leöblíti, a folyók elszállítják. Az
aprózódást mállás váltja föl.
A mállás és az aprózódás, a víz és a szél felszín alakító tevékenységének
változása következtében a hegyek sajátos, méhkas, kúp vagy harang alakúvá formálódnak.
A folyók vízjárása ingadozó, az esős évszak áradásokat, a száraz évszak
alacsony vízállást okoz. Az öv északi és déli szegélyén időszakos folyók is
előfordulnak.
Az Egyenlítő környéki vagy átmeneti öv évi 300-1500 mm csapadéka összefüggő,
örökzöld esőerdők kialakulásához már nem elegendő. Természetes növénytakarója a
szavanna. A szavannák a forró övezet ligetes mezőségei. Társulásaikban
pázsitfűfélék uralkodnak. A csapadék csökkenésével az esőerdők szomszédságában
húzódó erdős szavannáról a bokros szavannán át a térítőkörök felé a füves
szavannába jutunk. Az erdős szavannát lombhullató száraz erdők, a bokros
szavannát ligetes, lombhullató facsoportok jellemzik. Lombkoronájuk csak
egyszintű, benne fán lakó és kúszónövények nem élnek. A füves szavannákon csupán
a folyókat kísérik ártéri erdők (galériaerdők).
Az Etióp-magasföld
szavannáiról származik a kávécserje, Dél-Amerikából a földimogyoró;
afrikai akáciák adják az arab-gumit (gumiarábikum).
Az Egyenlítő környéki vagy átmeneti öv szavannáinak talajtakarója a csapadék és
a növényzet változását követi. Az erdős szavanna alatt a podzolos
vörös földeknél kevésbé kilúgozott, de hozzájuk nagyon hasonló vörös földek
alakulnak ki. A bokros szavannák vörös- és sárgaföldjeinek kilúgzási (A)
szintje vékonyabb, fölhalmozódási (B) szintjük több tápanyagot tartalmaz. A
füves szavannák alatt a szerves anyagok lassú bomlásakor keletkező humusz a
sötét szavannatalajokat feketére festi. Humuszos (A) és átmeneti (B) szintjük
egyaránt tápanyag gazdag.
A szavanna füves térségei rengeteg növényevőt - rágcsálót és patást - tartanak
el. A növényevőkre főleg macskaféle ragadozók vadásznak.
